molnare60@gmail.com  |  +36 20 255 1088
Follow us :-

Fitoterápia


A fitoterápiához más oldalak is kapcsolódnak.

A gyógyítás alakulása, története, számomra izgalmas téma. Betekintést ad társadalmakba, 
információval szolgál a korról, az emberi gondolkodásmódról. 
Érdekes, hogy az egymáshoz kapcsolódó és teljesen független kultúrákban (földrészeken), hogyan 
alakult a különböző gyógynövények felhasználása, megítélése.
Erről a Tudástárban olvashatsz, "Gyógyítás, a történelem viharain át" címszó alatt.

Recepteket, ötleteket, természetes megoldásokat különböző témákban, a "Tanácsok" oldalon találsz.


A FITOTERÁPIÁRÓL, A GYÓGYNÖVÉNYEKKEL VALÓ GYÓGYÍTÁSRÓL

„Fűben, fában, földben, vízben, levegőben van az orvosság”

Ma már, a világ  szinte minden tájáról  származó gyógynövényhez hozzá lehet jutni.  Tudnunk kell, hogy minden tájegység ökoszisztémája teljes, tehát minden olyan növény megtalálható benne, amely az ott élők betegségeinek gyógyításához szükséges. Vagyis, a környezetünkben található növények vannak ránk a legjobb hatással.

” A földet nem a szüleinktől örököltük, hanem gyermekeinktől kaptuk kölcsön.”  (Seattle indián törzsfőnök)
Sajnos manapság ezt a bölcsességet nem vesszük komolyan…, egyre több élőhely pusztul és a természetidegen gazdálkodás következtében, megbomlik ez a törékeny egyensúly. Hatalmas területek sivatagosodnak el, válnak termőképtelenné, az ember meggondolatlansága, vagy kapzsisága miatt.

Az emberiség egész történelme során a növények képezték a gyógyítás alapját.

Napjainkban, amikor laboratóriumi körülmények között vizsgálják a gyógynövények összetételét és hatásait, bebizonyosodott, hogy a gyógynövények és a belőlük készült gyógytermékek nem csak a “régi”, de a mai „modern” medicinában is fontos szerepet kell, hogy betöltsenek.
A növényekben képződött, vegyületek, hatóanyagok, jelentős láncszemei az emberi szervezet és környezete közti kapcsolatnak.

A növényvilág hatalmas tartalékot jelent a gyógyászat részére, hiszen a föld növényfajainak száma százezres nagyságrendű és most, a növényekből előállított anyagok száma csupán néhány tízezer.

Tudnunk kell, hogy Európa nagyon gazdag gyógynövényekben.
Ezek Magyarországon is megtalálhatók, kivételt csupán néhány tengeri, tengerparti, magashegyi vagy sarkvidéki faj képez. Hazánkban különösen jó minőségű, nagy hatóanyag tartalmú drogok teremnek (erről a tudástárban bővebben olvashatsz).

A fitoterápiában is törekszünk a holisztikus szemléletű gyógyításra. Törekszünk az oki kezelésre.

A beteget, a test – lélek – szellem egységében kell szemlélnünk és kezelnünk. A minket felkeresőknek igyekszünk komplex terápiát összeállítani.
Elengedhetetlen, más alternatív módszerek ismerete, amelyekkel együtt lehet sikeres a gyógyítás.

A gyógyulási folyamat érdekében, a betegnek aktívan részt kell vállalnia, életmódján való változtatással, a gondolati és az érzelmi életének rendbehozásával. 

Mi tartozik a fitoterápiához:

• gyógynövények, fűszernövények
• gyógy-élelmiszerek (táplálkozási ismeretek)
• aromaterápia (illóolajak)
• méhészeti termékek (apiterápia)
• Bach virágterápia, gyógygombászat, stb.

A fitoterápia rendkívül nagy tudásanyagot ölel fel.

Olvass tovább

 MILYEN SZABÁLYOKAT KELL BETARTANI A GYÓGYNÖVÉNYEK  
 ALKALMAZÁSÁNÁL

A gyógynövények nem „élvezeti szerek”!
Helytelen megválasztásuknak, párosításuknak, kellemetlen mellékhatásai is lehetnek. Egy-egy növény, vagy tea állandó fogyasztása, használata, hozzászokást eredményezhet, így csökkenhet, vagy elveszítheti hatását. A használatukra vonatkozó szabályokra érdemes odafigyelni.

A hatékony kezelés érdekében, a problémák, a meglévő betegségek figyelembe vételével, személyre szabottan, komplexen kell összeállítani a terápiát.
Ezért érdemes kikérni fitotarapeuta tanácsát.

A különböző formájú, pl. leveles és darabolt drogokat célszerű közös formára hozni, egyforma méretűre morzsolni, aprítani, így a hatóanyag egyenletesen vonódik ki a keverék egyes alkotóiból. Minél jobban porított a drog, a hatóanyag annál könnyebben kivonódik. A gyökérdrogot célszerű megdarálni.

Általában a teakeveréket egyféle módon készítjük. Ha az egyes hatóanyagok kivonásának módja eltér egymástól, akkor az egyes alkotókat külön készítjük, majd a végén összeöntjük. Úgy is eljárhatunk, hogy a kész főzetet a forrázandó növényi részre öntjük, majd együtt áztatjuk és szűrjük. Az elkészítés módját, az adott hatóanyag kivonásának módja határozza meg. Ugyanazt a drogot főzhetjük, forrázhatjuk, áztathatjuk is attól függően, hogy mit szeretnénk kivonni belőle. Egyes hatóanyagok csak alkoholban oldódnak.

Megfelelő gyógyhatás elérése érdekében, 4-6 hasonló hatású drogból készítsünk teakeveréket, kihasználva a fő hatóanyagok egymást segítő szinergista hatását a gyógyításban. Az esetlegesen mellékhatást kiváltó gyógynövényeket mindig keverékek formájában használjuk.

A teakeverékeket személyre szabottan kell összeállítani a betegség súlyosságának, a beteg életkorának, belső gyógyító erők erősségének függvényében.

Folyamatosan, hosszú ideig semmilyen gyógynövényt ne alkalmazzunk. A hatóanyagok néhány hét alatt, fokozatosan fejtik ki hatásukat, azután a szervezet számára már nem jelentenek új ingert, hatástalanná válnak. Egyes gyógynövények hosszú távon alkalmazva káros mellékhatásokat okozhatnak.

Általános szabály, hogy egyfajta gyógynövényből készült tea max. 1 hónapig fogyasztható, két hét szünet után újra ismételhető a kúra, ha szükséges.
A teakeverékek három hónapig fogyaszthatók, két hét szünet után el kell dönteni, változtassunk-e a keverék összetételén?
Kivételt képeznek az erős hatású drogok, melyek 7-10 napig alkalmazhatók.

8 év alatti gyermek, illetve legyengült, idős beteg esetén mindig kérjük ki szakember tanácsát! (Szervezetük másként reagálhat a hatóanyagokra.)

Fogyasztásuk:
A gyógyteákat mindig frissen a legjobb elkészíteni. Naponta egyszer vagy többször, esetleg kortyonként egész napra elosztva alkalmazhatjuk.
A gyógyteák éhgyomorra szívódnak fel a leggyorsabban, ezért reggeli órákban javasoljuk legtöbbször a fogyasztását. A főbb étkezések után 3 órával az ember éhgyomri állapotba kerül, tehát ezekben az időszakokban is gyorsabb a felszívódási idő.
A vízhajtó teákat (pl. nyírfalevél, bodza, tejoltó galaj) és a tisztító hatással rendelkező teákat (aranyvessző, csalán, dió) is érdemes reggeli órákban étkezés előtt fogyasztani.
A hashajtó vagy nyugtató teákat az esti órákban lefekvés előtt melegen kortyolják el.
A keserűanyag tartalmú étvágyjavító teákat ízesítés nélkül, fő étkezések előtt éhgyomorra kell meginni.
A lázcsillapító, izzasztó teákat ágyban kell fogyasztani, utána jól be kell takarózni.

Összekeverésük:
Az azonos betegségre ható gyógynövényeket össze lehet keverni.
Meghűlés vagy influenza esetén pl. a kakukkfűből, macskamentából, bodzából, útifűből és apróbojtorjánból összeállított teakeverék nagyon hatásos lesz ezekre a betegségekre.
Különböző betegségekre ható növényeket ne keverjük össze, mert kiolthatják egymás hatását.

Ízesítésük:
A legjobb, ha a gyógyteát semmivel nem ízesítjük.
Az élvezeti teákba lehet tenni egy kis mézet vagy citromot. De sohasem a forró teába! A méz fontos enzimjei, a citrom C-vitaminja 40 fok felett elbomlanak. Várjanak tehát addig, míg langyosra hűl a tea.
A méz gyógyhatása fontos tényező, soha ne édesítsék a teájukat cukorral. Az akácméz és a repceméz lúgos kémhatása miatt a gyomorsavval küzdő betegeknek teaízesítőként ideális.

EGY ÉVES KOR ALATTI GYERMEKNEK NE ADJUNK MÉZET! A feldolgozatlan méz a Clostridium botulinum nevű baktérium spóráit tartalmazhatja, melynek leküzdéséhez a csecsemőnek még fejletlen a bélflórája, az immunrendszere. (A bélben elszaporodott Clostridium botulinum által termelt igen erős méreganyag, az ún. botulotoxin, a bél nyálkahártyáján át a szervezetbe jut. A rendkívül erős bénító hatású méreg többek között a száraz száj, a nehéz nyelés, a makacs székrekedés, az izomgyengeség, valamint az izombénulás tünetei mellett, légzés- és nyelésbénulással járhat. Az állapot azonnali intenzív kórházi kezelést igényel.)
Később, egy évnél idősebb egészséges gyermekeknél és felnőtteknél, a mézben található nagyon alacsony számú Clostridium spóra, már nem okoz semmiféle megbetegedést, életveszélyes mérgezést.

Olvass tovább

MILYEN MÓDON NYERHETJÜK KI A HATÓANYAGOKAT A GYÓGYNÖVÉNYEKBŐL

Kivonás (extractio) során nyers vagy száraz drogból valamilyen kivonó szer (pl. víz, vizes alkohol, ecet, bor, növényi olajok stb.) segítségével nyerjük ki a hatóanyagot. A kivonó anyag függ attól, hogy a hatóanyag mely anyagokban oldódik: vízben, alkoholban vagy zsírnemű anyagokban.

Forrázat (infusum): vízben oldódó hatóanyagok kivonására alkalmas. A drogot lobogó vízzel leforrázuk, majd állni hagyjuk. Az illóolaj tartalom elpárolgása miatt lefedve áztassuk. Ha a drog fő hatóanyaga az illóolaj, elegendő 60’C –on áztatni, a hatóanyag így is kivonódik és nem párolog el. az átlagos áztatási idő 10-20 perc, de ettől egyes drogoknál eltérhetünk, a kivont hatóanyag mennyiségét az áztatási idő növelésével emelhetjük. Gyenge forrázat készítésénél a szűrőbe tett drogra öntjük rá a forró vizet, így gyengébb hatású kivonatot kapunk.
A drogból forrázással vonjuk ki a keserűanyagot, a flavonidot, a bioaktív anyagokat, az illóolajat és a kumarint.

Főzet (decoctum): Bizonyos hatóanyagok csak főzéssel vonhatók ki a drogból. A főzés ideje változó, 5-10 perctől akár több órán keresztül is főzhetjük.
A kovasavat 15 perces főzéssel vonhatjuk ki, míg az antraglikozid drogokat elegendő 5 percig főzni. A drogokat hideg vízbe rakjuk fel főzni. Egyes esetekben a főzés előtt előáztatás végzünk 1-1 óráig, így több hatóanyagok tudunk kivonni.
Főzéssel vonjuk ki a cseranyagokat, a kovasavat, az arbutin (ennek kivonásához lúgos közegre van szükség) hatóanyagot és a fűzfakéreg szalicin glikozidját (tölgy, vadgesztenye, mezei zsurló, medveszőlő, stb.).

Áztatás (maceráció): szobahőmérsékletű vízben, vizes alkoholban, ecetben, borban stb. áztatjuk a drogot. A kivonási idő átlagban 12 óra.

A vizes kivonatokat (áztatás, forrázat, főzet) hosszabb ideig nem tarthatók el, mindig frissen kell készíteni, hidegen max. 24 órát tárolhatjuk!

Préselés: friss növényi nedv vagy növényi olaj mechanikus úton való kinyerése. Pl. kövirózsa friss nedve, olajos magvak sajtolása.

Lepárlás: illóolaj tartalmú drogok hatóanyagának kinyerése vízgőz-desztillációval.

Vizes kivonat (solutio): vízoldékony hatóanyag tartalmú drogot meghatározott sűrűségi arányig főzzük.

Alkoholos kivonat (tictura): alkoholban oldódó drogokat 40-70-97%-os alkoholban, borban, vagy éterben szobahőmérsékleten néhány napig vagy hétig áztatjuk. Az edényt lezárva kell tartani, mert a párolgó alkohol tűzveszélyes. Ruhán vagy szűrőpapíron átszűrjük, a szüredéket kinyomkodjuk. A tictura előnye, hogy évekig eltartható.
Alkoholos kivonatot illóolaj, alkaloid és gyanta tartalmú drogoknál alkalmazzuk pl. fokhagyma, bíborvörös kasvirág.

Olajos kivonat (oleum): zsíroldékony drogokat nem avasodó olajjal pl. olívaolajjal, disznózsírral leöntjük, majd lezárt üvegedénybe a napra tesszük. Ha a hatóanyag kioldódott, a száraz növényi részeket kiszedjük, a zsiradékot felfőzzük, habját leszedjük. Sokáig eltartható kenőcsöt kapunk.
Leggyakrabban virágdrogoknál alkalmazzuk, pl. körömvirág.

Száraz kivonat (pulvis): folyékony kivonatok beszárításával por alakú drogot készítenek. A porok előnye, hogy hosszú ideig eltarthatók.

Borogatás: vízgőz fölött puhítjuk meg a növényeket, majd fehér vászonkendőre tesszük. Elhelyezzük a gyógyítandó testfelületen, ha éjszakára is fenn szeretnénk tartani, akkor még átkötjük, egy kendővel.
Dunsztkötés esetén a gyógynövényes vászonkendőre fóliát helyezünk és erre még egy réteg anyagot, mely melegen tartja a kötést.
Érzékeny bőr esetén ne hagyjuk egész éjszakára fenn a borogatást.

Kataplazma (meleg, pépes borogatás): erősen duzzadóképes, általában magas, összetett szénhidrát tartalmú gyökerek, drogok őrleményeiből készült pakolás, langyos tejjel vagy vízzel duzzasztják, majd közvetlen textilzsákba csomagolva alkalmazzák.

Gyógyfürdők: fürdőzés során a gyógynövények hatóanyagai felszívódnak a bőr pórusain keresztül, illetve izgatják azt. Kádba való teljes fürdőzés során kb. 200 gr gyógynövényt használunk fel. Előző este hideg vízben áztathatjuk a füveket, másnap a fürdőzés előtt felmelegítjük azt, majd leszűrés, átnyomkodás után hozzáöntjük a fürdővízhez. Használhatunk frissen elkészített teakészítményt is. Általában 20 perc meleg fürdő elegendő, de a szív tájéka lehetőleg ne kerüljön ennyi időre a víz alá. Ülőfürdőt is vehetünk, ilyenkor csak arra ügyeljünk, hogy a vese tájékát is érje a víz. Fürdőzés után mindenképpen ajánlott 20-30 perces pihenés, célszerű betakarózva az ágyba feküdni.

Olvass tovább

AROMATERÁPIA – AZ „ORRON KERESZTÜLI GYÓGYÍTÁS”

Ellentétben a látással, a hallással, az inger közvetlenül jut el az agyba, lévén a szaglónyálkahártya sejtjei agyidegsejtek.  Így az illatokkal szemben védtelenebbek vagyunk.  Az ingerületek „cenzúrázatlanul” jutnak el agyunk legősibb rendszerébe, a limbikus rendszerbe. 

A limbikus rendszer az agykéreg és a kéreg alatti rész, amely a bonyolult érzelmi és magatartásbeli reakciókat, az emlékezet elevenségét szabályozza, továbbá érzékeli a szagokat. Így indítják el az illatok agyunkban az emlékezést és ezen a területen keresztül befolyásolják a viselkedést.

A limbikus rendszer az agyalapi miriggyel és a hipotalamusszal  összehangoltan működik. Az agynak ezen részei, szabályozzák a belső elválasztású mirigyek, vagyis a hormonrendszer működését.

Az illatok másik hatásmechanizmusa, amikor az illóolajok, a bőrön keresztül jutnak be a véráramba és onnan jutnak el az agyba és a szervekhez.

Az illóolajok nem csak a hormonrendszerre, de az immunrendszerre is hatással vannak. Segíthetik fenntartani az egészséget.

A különböző kultúrák ismerték, használták és becsben tartották az illóolajakat. Egyiptomban, Indiában, Kínában, Afrikában és a görögöknél  is jelen volt.  Nem csak a fürdőkben, de gyógyításra is használták.

Az arab kultúrában állították elő először lepárlással, Perzsiában virágzott az illatos olajak használata.  A keresztény egyház Európában a középkorban betiltotta, így az ” nem csak sötét, hanem büdös is volt”. Később, XIII. században az arab kereskedők hozták be újra a csodaszereket. A reneszánsz korában már ismét közkedveltté váltak az illatos anyagok. Ebben az időben a fürdést egészségtelennek tartották, így ezekkel az olajokkal illatosították magukat.  Franciáknál a fényűzés eszköze lett (parfümök). Angliában a XVIII.  században egy időre betiltották (mint a bűnös csábítás eszközét), de aztán újra elkezdték használni.

A XX. század közepén gyógyászati felhasználása szinte feledésbe merült, az emberek előnybe részesítették a mesterségesen előállított készítményeket. Ez addig így is maradt míg nem kezdték el felismerni, hogy az antibiotikumok és más gyógyszerek károsak is lehetnek. Napjainkban újra élhetünk jótékony hatásaival. Alkalmazzák az otthonokban illatosításra, hangulatjavításra és különböző problémákra gyógyászati célból. Az illóolajok használatánál mindig szigorúan tartsuk be a használati szabályokat (inhalálás, bőrön keresztül, vagy belsőleg).

Sajnos ahogy megint “divatba” került, vele együtt megjelentek a szintetikus (nem természetes), vagy szennyezett illóolajok is. Ezek nem alkalmasak gyógyításra. A jó minőségű termékek kicsit drágábbak. (Ha a csepp, 15-20 perc múlva eltűnik “folttalanul” a papírzsebkendőről, akkor valószínűleg tiszta olajjal van dolgunk.) A különböző illatosítókkal, szagmentesítőkkel is vigyáznunk kell, azok sem “szolgálják” minden esetben az egészségünket.

Olvass tovább

ÉRDEKESSÉGEK GYÓGYNÖVÉNYEKRŐL

Meglepőek, és sokszor  mosolyogtatók a gyógynövényekhez fűzött történetek. Hol ördögi, hol angyali tulajdonságokkal ruházták fel őket. Ezek sokat elárulnak az ember természetéről, félelmeiről, a babonákról.

 

Angyalfű
Európában az angyalfüvet, sok száz éven át mágikus növénynek tekintették. Azt tartották róla: ez az egyetlen növény, amit a boszorkányok sohasem használnak. Így a jelenléte védelmet nyújtott a rontásokkal szemben. A XIV-XVII. sz. folyamán, az angyalfű gyökeréből préselt levet, és más gyógynövények levét összekeverve állították elő, a „karmelitavizet”.
1655-ben bubópestis tizedelte a lakosságot. A legenda szerint, egy szerzetes álmában megjelent egy angyal, aki a járvány leküzdésére ezt a gyógynövényt ajánlotta. Innen kapta a nevét „Angyalfű”. Hogy a pestisre hatásos volt-e, azt nem tudjuk, de bevonult az akkori hivatalos pestis elleni gyógyszerek közé. A mai kutatásokból azonban már tudjuk, hogy baktériumölő anyagokat is tartalmaz. Ázsiában is ismerték, és időtlen idők óta használják, az ayurvédikus orvoslásban.

Babér
A végzős orvostanhallgatók még ma is a Hippokratészi esküt teszik le, így kezdődik: ”Apollóra, az orvosra esküszöm…” (görög gyógyászat istene).
A legenda szerint, Apolló beleszeretett egy csodálatos nimfába, Daphnéba, de a nimfa nem viszonozta érzelmeit. Amikor Daphné könyörgött az isteneknek, hogy szabadítsák meg szerelmes üldözőjétől, azok babérfává változtatták. A reménytelenül szerelmes Apolló, a fát szentnek nyilvánította, és onnantól a kitűnő költőknek, katonáknak, babérkoszorút ajándékozott. A halandók is átvették ezt a szokást, i.e. 776-ban az első olimpián, babérkoszorúval koronázták meg a legjobbat. A rómaiak, császáraik fejét övezték babérral. A legnagyobb költőket még ma is “koszorús költőknek” nevezik.
Ma már inkább fűszerként használjuk. (Az oly neves babért, ma főleg csótányirtókban, rovarriasztókban találjuk meg.)
A babérnak azonban olyan titokzatos gyógytulajdonságai is vannak, amelyekre még magyarázatot kell keresni. Egy kísérlet során, halálos adag sztrichninnel mérgezett állatokat, babérolaj készítménnyel kezeltek és az állatok nem pusztultak el. Ennek pontos okát azonban még nem tudják.

Bazsalikom
A bazsalikom ma népszerű növény, el sem tudnánk képzelni az olasz konyhát nélküle.
El sem hinnénk, milyen ellentmondásosan alakult hírneve, a különböző korokban.
Azt tartották, hogy az embernek magvetés közben mérgesen kiabálni kell, hogy valóban illatos bazsalikom nőjön. A bazsalikom magjának elvetése, még a mai francia nyelvben is (semer le basalic)” lármázást” jelent. Más néphagyományok, ezt a növényt, a szerelemmel hozták összefüggésbe. Ha az olasz hölgy az erkélyre cserepes bazsalikomot tett, azt jelentette, hogy kész szerelmese fogadására. Észak-Európában a szerelmesek, a hűségük jeléül adták egymásnak. Indiában szent növényként említik (Visnu és Krisna isteneknek szentelt növény, oltalmazó az életben és a halálban). Haitiban, a növény védőerejében hisznek (az üzlettulajdonosok bazsalikomos vizet locsolnak üzletük köré, hogy távol tartsák a rossz szellemeket és virágozzék az üzlet).
A történelem során, az orvoslásban különbözően ítélték meg ezt a növényt. Dioszkoridész, Galenus óvtak a belső használattól (szerintük őrültséget okoz és hatására bélférgek és kukacok lepik el a szervezetet).
Egy évezreddel később viszont, ugyanebben a kultúrában védték és hangsúlyozták gyógyerejét. Használták a kínai gyógyászatban is. A XVII. századra széles körben alkalmazták Európában.
A bazsalikom hírnevét aztán, hosszú időre elhomályosította, egy Tournefort nevű francia növénykutató meséje : „ Egy sienneai Úriember, akit elkápráztatott a bazsalikom illata, gyakran az orrába szippantotta a száraz növény porát. Rövid időn belül megőrült és meghalt. Amikor a sebészek felnyitották a fejét, az agyában skorpiófészket találtak.” A csuda se tudja, hogy jutott erre a gondolatra…,de szerencsére ez a történet néhány évszázaddal később feledésbe merült. Ma már széles körben jelen van a konyhákban és a gyógyászatban.

Bojtorján (Bogáncs)
Ami mindenbe beleragad. Noha sok tudós az idők folyamán elutasította a bojtorjánt, az a “természetének megfelelően”, makacsul ragaszkodik gyógynövény mivoltához. Hol gyomnövényként, hol gyógynövényként tekintünk rá. Már a korai kínai gyógyítók is használták. Európában bingeni Hildegard alkalmazta rák ellen.
Volt egy igen fantáziadús herbalista (a londoni Culpeper), aki egészen különös módon ajánlotta alkalmazását: „tedd a bojtorjánt(bogáncsot) a fejedre, hogy az a méhedet helyére visszahúzza”…
Évszázadokkal Hildegart után, napjaink kutatásai kimutatták, hogy megtalálható benne egy arctigenin nevű anyag, amely a daganatfejlődés gátló tényezője. Ma inkább a fertőzéseknél használjuk.

Eukaliptusz (lázfa)
Az eukaliptuszgyökér meglepően nagy mennyiségű vizet tartalmaz. Az ausztrál őslakók szomjukat oltották vele a kietlen vidékeken. Leveleiből készült teát pedig lázcsillapítóként itták.
Az 1780-as évektől megjelentek a „bevándorlók” (a fegyencek Angliából). Eltelt egy kis idő, mire az újdonsült “telepesek” felfedezték ezt a vízforrás, addig sokan haltak szomjan e fák árnyékában. A leírások szerint, egy 1840-ben Syndeyben kikötő francia hajó legénysége között láz tört ki, amit sikeresen kúráltak eukaliptusz teával. Sok hasonló estről készült feljegyzés. Így hamarosan felfigyeltek rá az Európaiak, és „ausztrál lázfa” néven vált ismertté. Az 1860 -as évektől olaját a mediterrán országokban váltólázra is használták. Jóllehet, ma már tudjuk, hogy közvetlenül nincs hatása a maláriát okozó protozoákra (tudomány ismeretei alapján), de mégis, ezt az évezredek óta pusztító betegséget gyakorlatilag eltüntette Olaszországból, Szicíliából és Algériából.

Kávé (a kellemes izgatószer)
A kávé élvezeti szerként mindig is népszerűbb volt, mint gyógyszerként.
Serkentő hatását az Európai herbalisták régóta alkalmazták, az alkohol, és az opium okozta tompultság kezelésére.
Nevét az etiópiai Caffáról kapta (ezen a vidéken fedezték fel először a kávébabot). Már ősidőktől ismerték izgató, serkentő hatását. Nyersen ették a piros kávészemeket, a törzsi háborúk, a nagy vadászatok előtt, és minden olyan esetben amikor, éberségre, erőnlétre és kitartásra volt szükség.
Italként, ahogy mi ismerjük, 1000 körül bukkant fel, amikor az arabok megpörkölve, megőrölve itták főzetét, úgy ahogy ma is isszuk. 500 évig csak az arabok ismerték. Aztán 1500 körül a fűszerkereskedők által jutott Európába és terjedt el.
A XVII.sz. végéig, az egész világot Arábia látta el kávéval. Mocha kikötőjéből érkeztek a szállítmányok, innen ered a kávé egyik neve is.
Korán felismerték a kávé jótékony hatásait és persze árnyoldalait is. A mai herbalisták közül, csak néhányan említik gyógynövényként.
A felmérések szerint, fekete kávé hatására teljesítmény növekedést csak azoknál lehet megfigyelni, akiknek a szervezete nem szokott hozzá a rendszeres koffein bevitelhez. Stimulálja a központi idegrendszert, túlzásba vitt fogyasztása megterheli a szívet (emeli a pulzusszámot, a vérnyomást). Egy – két kávénál nem többet, azt is elosztva, pici adagban kellene csak fogyasztani. Azoknál akik rendszeresen isszák, megvonása esetén gyakran panaszkodnak fáradságra, fejfájásra. 

Gyógynövényként újra előtérbe került a nyers zöld kávé fogyasztása, amit különböző betegségere ajánlanak (cukorbetegségre, magas vérnyomásra, fogyásra), magas antioxidáns (klorogénsav) tartalma miatt, ami csökkenti a vércukorszintet is.  

Olvass tovább

 

Vissza a lap tetejére