Itt az oldalakon előforduló, illetve a természetgyógyászatban használt leggyakoribb szavak jelentését olvashatod el.
AKUPRESSZÚRA: A hagyományos kínai orvoslás egyik módszere, amely ma már az egész világon elterjedt a természetgyógyászatban.
Lényege, hogy az alkalmazója az újjbegyével, vagy a tenyerével történő nyomással, dörzsöléssel, esetleg elektromos ingereket leadó, a biorezonancia elvén működő eszközökkel stimulálja, az élő test energiarendszeréhez tartozó akupunktúrás pontokat. Ezzel serkenti az energiaáramlást, megszünteti a betegségeket okozó energetikai blokkokat.
Ösztönösen mindenki alkalmazza ezt a gyógymódot. A masszázsnak ez a formája velünk született reakció.
A hagyományos keleti gyógyászat, amely Kínában és Japánban több mint 3000 éve alkalmazza az akupresszúrát, valóságos gyógyművészetté fejlesztette ezt az eljárást, s kidolgozta a speciális masszázspontok rendszerét. Ily módon az akupresszúra, a masszázs és az akupunktúra keveréke. A japán családok otthon, ma is széles körben alkalmazzák. Nálunk azonban még nincsenek meg ennek a hagyományai és szakmai kultúrája. Ezért mások akupresszúrával való gyógyítását csak arra kiképzett és megfelelő hatósági engedélyekkel rendelkező személy végezheti.
AKUPUNKTÚRA:
A hagyományos kínai orvoslás egyik legrégebbi módszere. Gyógyítás tűkkel. Alkalmazója az élő test energiarendszeréhez tartozó fontos energetikai helyeken, más néven az akupunktúrás pontokban, a külön az erre a célra készített rugalmas tűk alkalmazásával, serkenti a bioenergia(Qi) áramlását. A tűket a bőr és az irharéteg közötti pontokba szúrják, s az így kiváltott ingerrel segítik az energiaáramlást. Az akupunktúrás pontok, a test láthatatlan energiacsatornái, az ún. meridiánok mentén helyezkednek el. A tűszúrások szabaddá teszik, visszafogják vagy fokozzák a meridiánokban az energia áramlását. Újabban a szájüregben, a nyálkahártya alatti akupunktúrás pontok ingerlésével is végeznek ilyen műveleteket. Akupunktúrával való gyógyítást csak arra kiképzett és megfelelő hatósági engedélyekkel rendelkező orvos végezhet.
ALLOPÁTIA:
Az allopátia kifejezést homeopaták, természetgyógyászok, és más alternatív gyógymódokat előnyben részesítő személyek használják, a hagyományos, tüneti kezelést alkalmazó orvoslásra.
APITERÁPIA:
Az apiterápia jelentése: méhek által gyűjtött szerves anyagok és az ezekből előállított termékek gyógyításra való felhasználása. Ide sorolhatóak azok a természetes készítmények, amelyek például mézet, virágport, méhpempőt, propoliszt vagy viaszt tartalmaznak. Ez a gyógyítási forma ősi eredetű.
A méhészeti termékek koncentráltan tartalmazzák a növények hatóanyagait, emellett a méhek anyagcsere-folyamata során speciális enzimekkel és hormonokkal keverednek. Az emberi szervezet működéséhez nélkülözhetetlen, létfontosságú anyagokat tartalmaznak. Tulajdonképpen átdolgozzák a növények által termelt tápanyagokat. Rendszeres fogyasztásuk erősíti az immunrendszert, ezáltal ellenállóbbá teszi a szervezetet.
(Apis = méh – terápia = gyógyítás)
ASZTROLÓGIA:
Az égitesteknek és más kozmikus jelenségeknek a földi életre gyakorolt hatásaival foglalkozó, sokrétű ismeretrendszer, amely alapvetően több ezer éves tapasztalati megfigyeléseken nyugszik. Sokan összetévesztik azt a miszticizmuson alapuló különféle jóslási módokkal. Valójában az emberiség egyik legrégebbi tudásrendszere, amelynek hiteles és eredményes alkalmazása nemcsak csillagászati, matematikai, hanem sok egyéb tudást is feltételez. A különböző alkalmazási területei közé tartozik pl. az orvosi és természetgyógyászati felhasználása is.
A világ számos országában kötelező figyelembe venni az előrejelzéseit mind a kórházi, mind pedig az egyéni orvosi gyakorlatban.
AURA:
A természetgyógyászatban, különösen a bioenergetikában az élő és/vagy az élettelen testekből kisugárzó, azokat fátyolszerűen körbe vevő energiamezők együttesét nevezik így. Az egészséges felnőtt ember esetében ez a kisugárzás általában hét rétegű. Minden rétegnek megvan a sajátosan rá jellemző színe, rezgésszáma és hullámhossza. Az átlagos emberi aura rétegeinek összessége nyugalmi állapotban 6-8 Hz hullámhosszú. Parafenoméneknél azonban nem ritka a 10-12 Hz-es kisugárzás sem, amely másokra kedvező vagy kedvezőtlen hatásokat gyakorolhat. Az extraszensz képességekkel rendelkező emberek, sokféle módon képesek érzékelni az említett, rendkívül finom kisugárzásokat (pl. auralátással, az aura letapogatásával, vagy különféle bioetenzorokkal). Az aurakutás története az ókorig nyúlik vissza. Hiteles mérései és a mások számára való megjeleníthetőséget biztosító technikai eszközei azonban, csak a XX. században valósultak meg.
BACH VIRÁGTERÁPIA:
A Bach virágterápia az 1930-as években felfedezett módszer, amely a növények virágaiból készült eszenciák által, közvetlenül képes hatni a lelkiállapotra. A Bach-virágterápia rendszerét (amelyben 38 vadon élő virágot és növényt találunk) egy angol orvos, dr. Edward Bach fedezte fel. Olyan gyógymódot keresett, amelynek segítségével bárki viszonylag könnyen megtalálhatja betegsége okát, és sikeresen kezelheti mind lelki, mind pedig testi bajait.
A Bach virágterápia, mint az öngyógyítás nagyszerű módszere, segíthet megtalálni a lelki harmóniát, a megnyugvást és a békét ebben a rohanó világban. A Bach-virágterápia egyszerű és mellékhatásoktól mentes homeopatikus szer, ezért a cseppek egyre több család házipatikájának állandó részét képezik. A Bach-virágterápia sikere, egyszerűségében rejlik. (lsd. még homeopátia)
CSAKRA:
Vitatott, hogy szanszkrit vagy kínai eredetű szó. Mindkét nyelvben az eredeti jelentése: forgó kerék, örvény. Napjainkban elsősorban az élő emberi test bioenergetikai rendszeréhez tartozó aura, energiaközpontjait értik alatta.
Csakrák az aura burokkal együttműködnek, minden egyes csakra, minden egyes burokkal kapcsolatban van. A csakrák szolgáltatják és biztosítják az aura részére a környezetből az energia felvételt. Ha egy csakra lezárt, át tud venni energiát egy másik csakrából, csak nem biztos, hogy elégséges mennyiséget. A csakrák gerjesztett spirális légörvények, meghatározott, az emberi fajra jellemző forgási irányuk van, melynek sebessége az energia felvételétől függ. Ha szüksége van egy csakrának energia felvételre, akkor az adott környezeti energiasávból veszi fel az energiát úgy, hogy az adott sugárzási sávban megnöveli forgási sebességét és ezzel a sebességgel, mintegy „benyalábolja” a működési sávfrekvenciájában levő szabad elektronokat.
Egészséges személynél kb. 12-15 cm magasságú és kb. 8-14 cm nyitottságú, tölcsér alakú energiaörvény. Ezeken az energiaörvényeken keresztül vesszük fel és adjuk le, a szervezet egészséges működéséhez szükséges, sugárzó energiafajták túlnyomó többségét. (Pl. a napenergiát, más élőlények kisugárzott energiáját stb.)
A különböző keleti gyógyítói iskolák sokáig vitatkoztak azon, hogy valójában hány ilyen energiaiözpont van az emberi aurában. A „modern” kutatók pedig sokáig úgy vélték, hogy a csakrák, csak a kuruzslók fantáziájában léteznek. Pedig már az ókori kínai orvosi könyvekben is leírták azokat. Csak a XX. század második felében felfedezett biorezonancia-eszközök tették lehetővé, a csakrák létezésének bizonyítását. A Kirlián-féle fényképészeti technikák viharos ütemű fejlődése révén pedig ma már léteznek olyan számítógépekkel vezérelt filmező berendezések is, amelyek meg tudják jeleníteni a csakrákat. Így bebizonyosodott, hogy az egészséges embernél 6 pár fő-, 21 mellék (más néven kisegítő) és sok ezer parányi kis csakra található. Vagyis pontosan annyi és olyan színű, mint amennyit a legtöbb auralátó már több ezer éve leírt.
HAGYOMÁNYOS KÍNAI ORVOSLÁS:
A több mint ötezer éves múltra tekint vissza. A kínai népi gyógyászatból tapasztalati úton kifejlődött gyógyítási elvek és módszerek gondosan kimunkált és ma már tudományosan is elfogadott rendszere. Diagnosztikai módszerei közé tartozik pl. a pulzusdiagnosztika és a nyelvdiagnosztika. Gyógymódjai közé pedig pl. az akupresszúra és az akupunktúra.
A HOLD ÉS A TERMÉSZET RITMUSA: A múlt sok naptára igazodott a Hold járásához. Azon erők, amelyekről a Hold járása előrejelzéssel szolgál, sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak az ember hétköznapjaiban, mint azt gondolnánk. A „modern idők” figyelmen kívül hagyják ezen megfigyeléseket, pedig fontos hatással bírnak környezetünkre, egészségünkre. Érdemes odafigyelni hát a Hold fázisaira, a növények ültetésekor, a betakarításuknál, műtéteknél, méregtelenítésnél, fogyókúránál és még sok másnál…
A Nap a Hold és a csillagok, helyzetüket ritmikusan ismétlődve változtatják. Bizonyított, hogy sok természeti jelenség, mint az időjárási jelenségek, Hold és az apály-dagály kapcsolata (gondoljunk csak bele, hisz az emberi szervezet 70-80%-a is víz), a születések, a nők ciklusa, az immunitás, a növények fejlődése stb., mind függnek a Hold fázisaitól. Az élőlények magatartást is jelentősen befolyásolja a Hold állása.
HOMEOPÁTIA: Homeopátia kezelés során nemcsak a panaszokra, tünetekre figyelnek, hanem az érdeklődés kiterjed a személy életmódjára, családi körülményeire, lelki állapotára is. Homeopátia kezelés alkalmazásánál azt a szert kell kiválasztani az egyén számára, amely leginkább hasonló szervezetéhez, típusához és jelen szükségletéhez, azaz a panaszt okozó tünetekhez (hasonlót a hasonlóval). Bár vannak akik placebo hatásnak vélik eredményeit, ma már az orvostudomány is alkalmazza a homeopátiás kezelési módot.
A Homeopátia kezelés, egy holisztikus gyógymód. (görög homoiosz = hasonló és pathosz = szenvedés, kór) Alkalmazói szerint, a betegségek olyan szerekkel kezelhetők, amelyek egy egészséges emberben, a betegséghez hasonló tüneteket váltanak ki. Vagyis, hasonlót a hasonlóval elv alapján működik.
Az egyes hígítások közötti rázással megszüntethetők a szer toxikus hatásai, míg a vivőanyag (többnyire víz, alkohol vagy cukor) megőrzi a szer tulajdonságait. A végtermék gyakran annyira híg, hogy vegyileg megkülönböztethetetlen a tiszta vivőanyagtól. Nincs kémiai reagens, tisztán csak a bevitt rezgés, információ hatása érvényesül. A homeopátia kezelés nem vezethet túladagoláshoz és nincs mellékhatás sem. A készítményeknek mono és komplex tipusa van. Különböző potenciálásban (higításban) kerülnek forgalomba. A homeopátiás szerek hatásosnak bizonyultak az elmúlt evtizedekben.
KELETI HAGYOMÁNYOS GYÓGYÁSZAT:
Szűkebb értelemben a hagyományos kínai orvoslás, továbbá az indiai, tibeti és a japán népi gyógymódokból kifejlődött orvosi elvek és módszerek gyűjtőneve az európai gyógyászatban. Tágabb értelemben beleértik az arab eredetű gyógymódokat is.
MAKROBIOTIKA:
A makrobiotika az ősi keleti filozófia bölcsességein alapuló életmód, amely a testi-lelki egyensúly megtartására, illetve visszaállítására törekszik.
Az emberi szervezet energiaegyensúlyát, a Yin és a Yang típusú kozmikus energia antagonisztikus és komplementer áramlásának harmóniája tartja fenn.
A Yin-Yang egyensúlyt optimálisan szolgáló étkezést, makrobiotikának nevezték el. A makrobiotika szó, a görög macro (hosszú) és bios (élet) szavak összetételéből származik.
Az élelmiszerek Yin-Yang skálán történő elhelyezésével könnyen látható, hogy táplálékunk úgy biztosítja legjobban az egészséget, ha a skála közepén elhelyezkedő gabonákból, zöldség- félékből valamint hüvelyesekből állítjuk össze ételeink legnagyobb részét.
A makrobiotika, az élelmiszerek és a szervek, szervrendszerek öt elem-tana szerinti besorolásával, mind az egészség megtartására, mind a betegségek gyógyítására biztonságos és minden káros mellékhatástól mentes, szelíd gyógymód.
A makrobiotikus életmód és táplálkozás, a (távol-keleti) rendszer szerint teljes mértékben személyre szabott.
Az ókori Görögországban Hippokratesz így oktatta tanítványait: „ A táplálkozásban keressétek
MEDITÁCIÓ: A meditáció nem más, mint tudatos egység az Univerzummal. (A relaxáció és a meditáció nem ugyan az. A relaxáció elernyedést, ellazulást jelent.)
Sokféleképpen fogalmazzák.
Tudatosnak lenni anélkül, hogy tudatosságunknak bármilyen tárgya lenne – így a felismerés és megértés spontán jelenik meg.
Tehát a meditáció jelentése: a tudat összpontosítása valamire, és az a tisztaság, amely ebből kibontakozik. Vagyis nem más, mint a „tiszta Tudat”.
A meditáció maga a jelenlét. Itt és Most.
Különböző szintjei, mélységei vannak.
Az első szinten az a célja, hogy lenyugtassa a tudatot és egy helyen tartsa.
A meditáció második szintjét szanszkrítül Vipasszánának, tibetiül pedig Laktongnak hívják. Ezen a szinten a meditáció, forma nélküli és magára a tudat természetére irányul.
MERIDIÁN:
A magasabb rendű élőlények, elsősorban az ember bioenergiai rendszeréhez tartozó energiacsatornák – helytelenül magyarosított -, kínai eredetű elnevezése.
Vannak ún. fő- és mellékmeridiánok. Ezek a bőr és az irharétegek, illetve a száj esetében pl. a nyálkahár-tyák és az alattuk lévő izomszövetek közt húzódó energiapályák.
A meridiánok a nyomtatott áramkörökhöz hasonlóan hálózzák be az élő testet. A vulgármaterialista kutatók sokáig úgy vélték, hogy a meridiánok csak a kuruzslók fantáziájában léteznek, pedig már az ókori kínai orvosi könyvekben is leírták azokat. Csak a XX. század második felében felfedezett biorezonancia-eszközök tették lehetővé, a létezésük bizonyítását és gyors kezelhetőségüket.
SPAGIRIKA: A spagirikus orvosságokat növényi és ásványi anyagokból készítik. A gyártási eljárások bonyolultak: erjesztés, desztillálás, hamvasztás, kivonás és szűrés. Ennek során rendkívül nagy energiájú kivonatok keletkeznek, amelyek méregtelenítenek, áthangolják szervezetünket és képesek beindítani testünk öngyógyító mechanizmusait. A spagirika a hagyományos nyugati gyógyászat fontos alkotóeleme. Legteljesebb leírása Paracelsustól maradt fenn. Ő adta e módszer nevét is, amely a görög spao (szétválasztani) és az ageiro (egyesíteni) szavakból áll. A spagirika tehát az orvosságok előállításának legfontosabb elvét jelzi: a hatóanyagok szétválasztását és újraegyesítésüket. Ez azt jelenti, hogy a gyógynövényeket nem eredeti formájukban használják fel. Egy abból készített tea még nem spagirikus szer. Ehhez erjesztéssel és desztillálással igyekeznek kioldani a növény lényegét, esszenciáját, „szellemét”. A desztillálás után visszamaradt anyag sem vész kárba, ezt is feldolgozzák: megszárítják, majd elégetik, végül 400 °C-on „kalcinálják”, vagyis a vizet hevítéssel eltávolítják. Ennek végeredménye egy fehér, homogén hamu, amelyet mozsárban porrá őrölnek, majd megszitálnak. A hamuban a növényben lévő ásványi anyagok és nyomelemek találhatók. Ezt követően a desztillátumot és a porított hamut meghatározott arányban összekeverik, amit újabb lepárlás követ. A hamunak ama részeit, amelyek nem oldódtak fel, leszűrik. Az így leszűrt folyadék, a spagirikus őstinktúra. A spagirikus orvosságok között, a homeopátiához hasonlóan, léteznek mono- és komplex készítmények.