Hangtálakról és gongokról

Terápiás célra általában a kovácsolt hangtálakat használjuk, mert változatosabb, színesebb hangzással rendelkeznek, finomabb anyagszerkezetűek, pontosabban hangolhatók, mint öntött társaik.

A terápiás hangedények 12 tradicionális fémből készülnek (a bolygóknak megfelelően):
arany – Nap: az ereje megjeleníti az isteni erőt, a szellemi fényt, a lélek világosságát, az intuitív tudást, az életerőt, az egészséget, az önbizalmat.
ezüst – Hold: jelképezi az időt, a fejlődést, testi, lelki és szellemi értelemben. Kifejezi a termékenységet, a gondoskodást, a megújulást, valamint az élet ciklikusságát.
higany – Merkúr: a hidat képez az isteni és az emberi között, összekapcsolja a szellemet a testtel. Megjeleníti a gondolkodást, az intellektust, a kommunikációt.
vörösréz – Vénusz: megjeleníti a szerelmet, az erotikát, a kreativitást, a művészetet, szépséget, harmóniát.
vas – Mars: megjeleníti a szenvedélyességet, nemzőerőt és a küzdőképességet. Kifejezi a cselekvéshez szükséges elhatározást, nyers energiát és a létrehozáshoz szükséges megtermékenyítő erőt.
ón – Jupiter: az ereje megtestesíti a szellem erejét. Megjeleníti a univerzális tudást, a misztikus tapasztalatot, a szintetikus látásmódot, a megbocsátást.
ólom – Szaturnusz: megjeleníti az összefogottságot, koncentrációt, az akadályok legyőzését. Segíti a befelé fordulást, a lemondást, az alázatot.
Még további ötöt használnak.

Ezek a következők: cink, meteorfém, bizmut, galenit, és pirit.
Ez az ötvözet tartalmazza még egy régi hangtál darabját, mint a régi tudás szimbolikus transzformátorát.
Néhány fém, pl. a higany, vagy az ólom, homeopátiás potenciálásban kerülnek az ötvözetbe, ahogy ez a régi gyógyító tudásnak (Ayurveda alkímia) megfelel.

A hangzás és a rezgési tulajdonság szempontjából, a bronz optimális arányának nagy jelentősége van.

Természetesen sokféle hangtál létezik Ázsia szerte, más – más ötvözetből, formával, hangzással bírnak, a céltól függően. 

A hangtálak készítéséről megnézhető filmek:

Kovácsolt tálakról Nézd meg

Öntött tálakról Nézd meg

A hangtálak eredete

A hangtálak eredeti funkciója a tibeti és az észak-indiai területen, még nem teljesen tisztázott. Eredetileg gyógyításra, vagy transz szertartásokra használták-e? Áldozati tálak voltak e, rituális tárgyak, vagy étkezési edényként szolgáltak? Az irodalomban a legkülönbözőbb értelmezéseket olvashatjuk. Mindenesetre, a hangtálaknak évszázadok óta fontos feladatuk van a különböző szertartásokon.
Néhány régi tál hihetetlen hangminősége, körülményes és költséges előállítása miatt, valószerűtlennek tűnik, hogy mindennapi használatra készültek volna.
Mégis étkezési edényként is megtaláljuk: a fémek rezgései, az ételen és az italon keresztül is, az egészség megtartását szolgálták.

A hangtál fajtái

A hangtálak a keleti kultúrkörben otthonosak, Japánban, Kínában, Thaiföldön és a Himalája vidékein. A tálak létezése olyan régre vezethető vissza, amióta az ember a fémeket használja.
Többféle hangtál létezik, melyeket több szempont szerint különböztetnek meg: első sorban hangjuk (és felhangjuk), a hangrezgés hossza szerint, de a hangtál kora is számít. Minél öregebb egy hangtál, annál ”érettebb”, annál szebben szól.
Például a 15 éven belül készült tibeti hangtál újnak számít, míg a 150 évnél régebbieket nagymester tálnak hívják. Ugyan nagyon ritka, de találkozhatunk 400 éves tibeti hangtállal is. Egyes kolostorokban, szent helyeken, még ennél idősebb tibeti hangtál ereklye is fellelhető.

A hangtál hangja, első sorban anyagától, falvastagságától, formájától és méretétől függ. Egy kicsi hangtál magasabb hangon szólal meg, míg egy nagyobb mélyebben. Egy kis hangtál kicsengése rövidebb ideig tart, egy nagyhoz képest.

Nem minden hangtálat használunk terápiás célra. A tálak minősége, meghatározza alkalmazási körét. A gyógyítástól, a meditáción, a zenei élményen át, a tértisztításig…
Értékük is igen változó, minőségüktől függően.

E tálak népszerűsége miatt, egész „iparág” szakosodott a hamisításukra, a kereslet kielégítésére.
Mára már élénk hangtál kereskedelem bontakozott ki. A hely, ahol a hangtálat megvesszük (a keleti országokban), már többnyire nem felel meg az eredeti származási helynek, különösen akkor, ha a tálat kereskedőtől vesszük.
A hangtálak eredetileg kézzel készültek, de ma már sokuk géppel.

MINDEN A HARMÓNIÁRA TÖREKSZIK

Nepálban úgy tartják, hogy az ember, aki harmonikusan rezeg, az egészséges is. Amennyiben hamis hangok érik, kibillen egyensúlyából, a harmóniából és beteg lesz.

Ha egy harmóniából kibillent embert ismét harmonikus hangok érik, ismét középpontjába kerül és egészséges lesz.

Az, hogy minden egyensúlyra, harmóniára törekszik, egy természeti törvényszerűség.
Ezt a harmóniát az erős külső behatások és a saját elzárkózásunk akadályozhatja.

A nepáli királyi városban Bhaktapurban olyan nagy jelentősége van a hangoknak, hogy külön isteneik vannak. Ők vigyáznak a hangok rendjére, nehogy hamis hang jelenjen meg. Ezeknek az isteneknek külön templomuk van.
Csak az a zenész játszhatja a lakosság egészség megtartását szolgáló, számos ünnepi napon a gyógyító hangokat, aki a zene istene, Nasadjo előtt sikeresen helytállt.
A zenésznek olyan jól kell megtanulnia mesterségét, hogy hamis hangok nélkül tudjon játszani, nehogy a diszharmonikus hangokkal bajt okozzon. Ebben a folyamatban tanmestere, a guru kíséri. A köztes vizsgákat a tanuló, a különböző zeneistenek előtt teszi le.
Aztán eljön a fővizsga napja Nasadjo isten előtt. A megyeváros egész lakossága figyelemmel kíséri a tanulót. Ha sikerül neki az embereket zenéjével elvarázsolnia és ha sikerül neki összhangba hozni őket a természettel, a kozmosszal, akkor tette le a vizsgát. 

A gong története

A kb. 6000 éves múltra visszatekintő gong az egyik legősibb, indonéz eredetű, Ázsiában elterjedt hangszer. A legrégebbi példányokat Kínában találták a Guangxi Zhuang Autonóm Tartományban. Míg Európában a harang a hangszeres transzcendencia hordozója, addig Ázsiában, Délkelet-Ázsiában elsősorban a gong töltötte be ezt a funkciót. Ősi rituálékban alkalmazták, a buddhista vallási tradíciók része volt, de zenekari hangszerként is megszólalt és a népzenében is használták.
Kínai templomokban, ezzel a szokatlan hangszerrel keltették fel a szellemek figyelmét, s igyekeztek megszerezni a jóindulatukat. A Japán buddhistáknak nagyobb ceremóniákon és a napi rituálék során, az imádság idejét jelezte. A zen-buddhisták umbannal, egy felhő alakú gonggal kísérték vallásos énekeiket.

A gong használata nem korlátozódott kizárólag vallási ceremóniákra, a hétköznapi élet történéseit is végigkísérte a hangja. A legkülönfélébb eseményeken jeleztek vele. Munkakezdéskor, a törvényszéken, étkezéskor, a ceremóniákon, jeles napokon, de a hajók indulásakor, vendégek érkezésekor, sőt még kommunikációra is használták, a nagy távolságok leküzdésére.
Egyes szerzeteseknek megvolt az a képességük, hogy saját hangjuk frekvenciáját, a gong frekvenciájához tudták igazítani, s ezáltal több száz láb távolságból is rezgésbe tudták hozni a hangszert.

A gongok készítőit minden kultúrában nagy tisztelet övezte, kivételes szellemi erőt és lelkierőt tulajdonítottak nekik. Mielőtt a mesterek hozzákezdtek egy gong készítéséhez, több napon át böjtöltek és meditáltak, s csak az arra alkalmasnak tartott napon kezdtek hozzá a munkához.
Kínában az emberek még ma is nagy tisztelettel érintik e hangszert, s nagy megbecsülésnek örvendenek a készítő mesterek.

Gong használata a nyugati kultúrában

A nyugati kulturális tradíciókban soha nem volt nagyon népszerű hangszer. Szinte csak a koncert termekben játszó szimfonikus zenekarokban lehetett megszólaltatni másodlagos effektként.
Gustav Mahler volt az első zeneszerző, aki gongot használt szimfonikus zenében, de megemlíthetjük Rachmaninov nevét is, aki Tam tam gongot alkalmazott zenéjében. A modern zenei világban Led Zeppelin „What is and What Should Never Be” c. dalában is hallgatjuk a hangját. Számos színházban is találkozhatunk vele, ahol gongütés jelzi az előadás kezdetét.

A gong az utóbbi évtizedben világszerte egyre népszerűbb eszköze a hangterápiának, a relaxációs, meditációs és spirituális gyakorlatoknak. Egyre többen élvezik a hangfürdő, gongfürdő, hangmasszázs, sejtmasszázs testre és lélekre gyakorolt jótékony hatásait.

A gong hangszer jellemzői

A gong fémből készült kerek, lapos idiofon ütős hangszer. Leggyakrabban rézből vagy bronzból készül, de a nikkel és ezüst, illetve a réz és ón ötvözet is kiváló alapanyagul szolgál. Többféle megmunkálás, szín és forma ismert. Néha hangolják is. Elsősorban, az anyag vastagságától függ a hangmagasság.
A hangszert ütővel hozzuk rezgésbe. Különböző ütők használatosak: puha filcütők, keményebb textilborítású ütők és egészen kemény, gumi felületű ütők.

Néhány ismert gong típus, a teljesség igénye nélkül: Chau gong, Jin gong, Fen gong, Tiger gong, Jin ban gong, Hand gong, Xian jia gong, Tam tam gong, Opera gong, Wind gong, Lion gong.