Cikkek

A fenti tények már önmagukban is több tanulsággal szolgálnak:

• Azt tanultuk, s a legtöbb ember ma is azt gondolja, hogy harmonikus társadalmak legfeljebb a mesék és utópiák világában léteznek;
• Kultúránk minden erejével igyekszik elhitetni velünk, hogy az ipari – technológiai civilizáció előtt élő népek sorsa a nyomor, a túlélésért vívott, kegyetlen küzdelem, s az ilyen közösségekben élő emberek pszichológiai értelemben alig haladják meg a „vadak” szintjét;
• Társadalmi berendezkedésünk védelmében gyakran hangoztatjuk, hogy „a demokrácia nem jó, de még nem találtunk ki ennél jobbat”.

A hagyományos Ladak puszta léte mindezen állítások cáfolata.

De hogyan segíthet mindez rajtunk? Hogyan mutathat utat – pláne járható utat – Ladak, számtalan sebből vérző, minden téren válságjeleket mutató, összeomlása előtti, utolsó perceiben lévő civilizációnk számára? Vajon haladhatunk-e visszafelé?
Nyilvánvalóan nem. Ladak tanulságai azonban folytatódnak.

A „modern világgal” megütköző ország ma ugyanazokat a válságjeleket mutatja, mint globalizált világunk valamennyi társadalma, egy sor olyan problémával szembenézve, mint az azóta megjelent nyomor, környezetszennyezés, egyre növekvő erőszak és fokozódó konfliktusok, munkanélküliség, romló egészségi állapotok, a családok szétesése, a nők és a női minőségek elértéktelenedése, generációs problémák, vallási feszültségek, a népességi mutatók szárnyalása, kiábrándulás, megosztottság, és a sokféleség pusztulása. Mindez annak egyenes következményeként, hogy az ország a külső gazdaság, az ipari technológiai modell nyomása alá került.

Ladak példája nyomán megérthetjük tehát, hogy ha kiindulási pontunk a világmindenségből, a természetből kiszakított, saját természetétől elszakított, lelkétől – lelkiségétől megfosztott emberkép, célunk pedig a korlátokat figyelmen kívül hagyó, vég nélküli gyarapodás, s ennek érdekében a Föld és minden élőlény uralmunk alá hajtása, nem remélhetünk mást, mint ahol most vagyunk. Megérthetjük, hogy mindezen válságjelek nem megjavítható, korrigálható kísérői egyébként nagyszerű kultúránknak, hanem belső logikájának, működésének elkerülhetetlen következményei.

Áldatlan állapotok – hiszen ez a fejlődési irány lemondott az áldásról.
Ha azonban kiindulási pontunk a természet és minden élőlény tisztelete, s ezt az emberi természetnek, s az emberi léptéknek megfelelő struktúrákba öntjük, ugyanilyen „elkerülhetetlenül” kialakul egy decentralizált, együttműködő, felelősségteljes és harmonikus társadalom.

E felismeréseken alapuló következetes munka eredményeképpen Helenáék 2011-ben megalkották
“A boldogság közgazdaságtana” című filmet, amely egy világszerte virágba fakadó lokalizálódási mozgalomról számol be. Ahogy a filmben fogalmaznak: „A lokalizáció a nagyvállalati kapitalizmus messzire mutató, rendszerszerű alternatívája”.
(A film, magyar felirattal megtekinthető lesz honlapunkon és az “Ősi jövendők” című könyv is innen tölthető le.)

Van tehát alternatíva, létezik olyan pozitív jövőkép, amely járható utat kínál, amely megfelel mindazon kívánalmaknak: környezeti szempontból a fenntarthatóságnak, társadalmi szempontból pedig az együttműködésnek, és egyéni jól-létünknek, melyek valóban alapvető szükségleteink.

Stern Gabriella